Kicsit száraz lesz ez a bejegyzés, de fontos rendet vágni a néha zavarosnak tűnő jogi fogalmak világában. Nem bonyolult ez, és igyekszem röviden, tömören összefoglalni, kinek mi a neve jogi szaknyelven a bírósági eljárás bizonyos szakaszaiban.

Gyakran felmerül, hogy egy törvényszéki tudósításban egyszer vádlottról másszor gyanúsítottról beszél a tudósító. A nagyközönség érti, hogy arról a személyről van szó, aki ellen a büntető eljárás folyik, de a hozzáértő rögtön tudja, hogy a tudósító úgy gondolja, az elnevezések variálásával a stílusa lesz választékos- pedig csak a hozzá nem értése derül ki. Az elnevezés pedig többet jelent, mint puszta megszólítás!

Lássuk akkor a "kinek mi a neve a bírósági eljárásokban" fejezetünket! A büntető eljárást általában a rendőrség, mint nyomozó hatóság, nyomozással indítja. Aki bejelenti a bűncselekményt, ő a feljelentő. Ha ellene követték el a bűncselekményt, akkor ő a sértett is. Ha tudomása is van a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatosan, akkor őt tanúként hallgatja meg a hatóság, ekkor sértett tanúként emlegetik.

Amikor van már lehetséges elkövető aki feltehetőleg elkövette a cselekményt, akkor közli vele a nyomozó hatóság, hogy eljárás folyik ellene, mert alaposan gyanúsítható valamilyen bűncselekmény elkövetésével, közlik vele az eljárás során őt megillető jogait ( hogy bármit mond, ellene felhasználható, hogy ügyvédet fogadhat maga mellé, vagy bizonyos, törvényben előírt esetekben ügyvédet rendelnek ki részére). Ettől kezdve ő a gyanúsított, aki ellen folyik a nyomozás. Az ügyben a megbízott vagy kirendelt ügyvéd neve pedig védő.

Ha valakit őrízetbe vesz a rendőrség bűncselekmény elkövetésének gyanújával vagy  tettenérés esetén, akkor őt őrizetesnek nevezik. Az őrizet 72 óráig tarthat. Ennyi idő áll rendelkezésére a nyomozó hatóságnak, illetve a nyomozás felett felügyeletet gyakorló ügyészségnek, hogy az őrizetes előzetes letartóztatást kezdeményezzék a bíróságnál.

Ha a bíróság elrendeli az őrizetben lévő gyanúsított előzetes letartóztatását, akkor előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított lett az emberünk. Eddig az elnevezések megmutatják, hogy még nyomozati eljárásban vagyunk. A nyomozást végző elnevezése pedig nyomozó. A nyomozás befejezésével az iratok átkerülnek az ügyészségre, és az ügyész vádat emel a gyanúsított ellen, aki ettől kezdve vádlott. Aki ellen az eljárás folyik, ezt az elnevezést az egész büntető eljárás alatt, a jogerős befejezésig megtartja.

Ha marad előzetes letartóztatásban akkor előzetes letartóztatásban lévő vádlottként vagy fogvatartottként is emlegetik. Az előzetes letartóztatásba helyezéstől a jogerős ítéletig használják egyébként a fogvatartott elnevezést.

A bírósági eljárásban bíró tárgyalja az ügyet, az ügyész képviseli a vádat, a védő pedig a vádlott védelmét látja el. A vádlottat, aki ellen jogerőre emelkedett a bíróság ítélete, őt ettől kezdve elítéltnek nevezik.

A polgári eljárásokban kevésbé bonyolult a helyzet: aki indítja a pert az lesz a felperes, aki ellen folyik a per (akitől valamit akar a felperes) pedig az alperes. A peres felek képviseletét ellátó ügyvéd neve felperesi vagy alperesi jogi képviselő, aki pedig az ügyet eldönti, a bíró. Ha a per befejeződik és végrehajtási eljárás indul, aki indítja ezt az eljárást (általában aki felperes volt) az a végrehajtást kérő lesz, aki ellen folyik a végrehajtási eljárás, ő az adós- és ezt az eljárást a végrehajtó folytatja le.