A házasság a kompromisszumok művészete. Egy kapcsolat akkor működik, ha mind a két fél kellő mértékben hajlandó engedményeket tenni a másiknak és képes felismeri, hogy a másik fél is vállalja a maga lemondásait.

Vannak teljesen egyértelmű helyzetek, amikor igenis el kell válni, külön kell költözni: nincs az a ház, az a vagyon, ami megérné, hogy egy alkoholista férjjel-feleséggel osszuk meg életünket. Az első pofon elcsattanása után is azonnal össze kell pakolni és minden késedelem nélkül el kell költözni az agresszív házastárstól.

Vannak viszont olyan szituációk, amikor nem biztos, hogy a másik fél elhagyása, a válás a megfelelő megoldás. Ahogy szoktam mondani, én egy házasságpárti válóperes ügyvéd vagyok.

Amikor bejön hozzám például egy válni készülő nő, mindig először alaposan ki szoktam kérdezni. Volt olyan eset, amikor a feleség a harmadik gyerekkel volt gyesen otthon és tele panasszal érkezett, azzal a feltett szándékkal, hogy kész, vége, ő ezt nem csinálja tovább, indítsuk el a bontópert.

A három gyerek melletti huszonnégy órás szolgálattól kiborulva, sérelmezte, hogy a férje elhanyagolja a családját, kora reggel elmegy és csak késő este jön haza, nem segít se gyereket sétáltatni, se fürdetni, se vásárolni, se a háztartásban, se semmiben. Az a piszok csirkefogó kora reggeltől egész nap dolgozott, vitte a vállalkozását és még második vállalkozást is indított, hogy minél több pénzt keressen.

Amikor késő este hazaért, semmire sem volt jó, még beszélgetni sem volt ereje, evett és beájult az ágyba, a felesége mellé, aki meg a napi gyerekeskedéstől volt a végletekig fáradt.

-G yorsan el akarok válni, a három gyerekkel nekem jár a lakás, kell az egyik autó a gyerekek miatt, kell a férjem fél fizetése gyerektartásdíj címén, ő meg menjen isten hírével, a gyerekeit meg majd csak kéthetente hét végén láthatja, ha megengedem neki! Úgy kell neki! - vélekedett a feleség.

Nos, mit is lehet mondani egy elkeseredett, fáradt, elhanyagolt kisgyerekes anyának. Megértené, ha győzködném, hogy a férje is legalább ilyen elégedetlen, és hogy kettőjüknek kellene leülni és megbeszélni az életüket, rendszert vinni a munkába, a háztartásba, a közös pihenésre is kell időt teremteni? Nem, minden kísérlet eredménytelen lenne.

- Rendben van asszonyom, indítsuk el a válópert. De nézzünk egy kicsit előre, milyen életet gondol magának mondjuk öt év múlva?

- Hát, kezdetben biztos nehéz lesz, de öt év múlva már nagyobbak lesznek a gyerekek, a kicsi is sokkal önállóbb lesz, visszamegyek dolgozni, anyámék is segítenek majd, jól megleszek.

- Értem, bizonyára boldogul majd a három gyerekkel, harmonikusan, zökkenőmentesen telnek majd napjaik. Na de próbáljuk kitalálni, mi lesz a férjével? Kezdetben össze lesz zavarodva, nem érti mi történik, hiszen ő erején felül dolgozott, hogy eltartsa önt, a gyerekeket, fenntartsa a nagy lakást, az autókat, a maga részéről mindent megtett önökért, mindenről lemondott, csak dolgozott, reggeltől késő estig. Nem érti mit hibázott. Szenvedni fog a családja elvesztése miatt. Évekig kétségbeesett lesz...

- Hát, csak szenvedjen is, megérdemli!

- Igen ám, de szenvedni nem lehet örökké. A férje sikeres vállalkozó, még fiatal is, a családja nélkül sok szabadideje lesz, hiszen csak kéthetente hét végén láthatja a gyerekeit. Dolgozni sem kell már annyit, mint korábban, hiszen ha a fél fizetését odaadja gyerektartásba, a másik fele érintetlenül megmarad neki, amit csak magára költhet. Elég lesz egy kisebb lakást fenntartani saját magnak, jelentősen alacsonyabb rezsivel, hisz önöknek hagyta ott a nagy lakást, amit immár nem neki kell finanszírozni, az autója megmarad, hiszen önnek is otthagy egyet. Lesznek üres estéi, amikor nem tud mit kezdeni magával, hát eljár edzeni. Edzés után a haverokkal benéznek egy bárba, megisznak két sört, majd békésen hazamennek. Otthon csend, rend, nyugalom, nincs felfordulás, gyereksírás, sikítozás, hiszti, nincs durcás "már megint milyen későn jöttél haza" kezdetű szemrehányás. Viszont tévézés van, sportcsatorna, autós magazinok, no meg nyugodt alvás. Nem kell beteg mellett virrasztani, borogatni a lázas fejeket, vígasztalni rosszat álmodott gyereket, nem kell aggódni érte. Valószínűleg nem is tudja, hogy esetleg beteg bármelyik is, mert ön távol tarja tőle a gyerekeket, csak a kijelölt időben találkozhat velük. Kéthetente a találkozást nemcsak a férje, hanem a gyerekek is várják, izgatottan készülnek az apjukhoz, imádják őt, minden találkozáskor kalandos programok vannak, éttermi ebédeléssel, nincs leckeírás, kötelezettség, felelősségre vonás, szigor, csak gondtalan ünnepi hétvége. Hát persze hogy jobban szeretnek együtt lenni vele, mint önnel.

Az edzőtermi látogatások eredményeként kisportolt férfi lesz belőle, és előbb-utóbb megakad a szeme egy edzőtermbe járó, szintén kisportolt testű, csinos, fiatal nőn, és már ketten mennek egy italra edzés után, majd előbb-utóbb össze is költöznek. Gyereket nem akarnak, hisz a férjének már van három, és feltétele is a kapcsolatnak, hogy újabb gyerek nem születik belőle. Sőt, az új barátnő sem akarja magát lekötni egy gyerekkel, így aztán remekül megvannak. Utazgatnak, bulizgatnak, élik a gondtalan önálló felnőtt emberek életét. Az ötödik évben már nagyon hálás lesz önnek a férje, hogy most elválik tőle. Nos, ha így akarja, akkor a jövő héten hozza be a papírokat és beadjuk a bíróságra a bontóperi kerestet.

Egy szótlan, elgondolkodó ügyfél távozott az irodából.

Két hónap múlva találkoztam velük, kettesben voltak a férjével, éppen egy moziból jöttek kifelé- egymás kezét fogva.